Fityiszt nektek (3)

E. Irodalom, művészet, ars poetica

210. Milyennek ismerhetik meg a kései utódok a mi korunkat az én műveimben?
211. Úgy örülök, hogy nincsenek millióim: nehezen tudnám elviselni, hogy nem tudnak hozzásegíteni ahhoz, hogy többet tanulhassak, többet taníthassak, többet olvashassak, többet írhassak és többet hallgassak zenét.
212. Érezz pontosan, gondolkodj pontosan, fejezd ki magadat ponto-san, hogy az olvasóid fordított sorrendben pontosan követhesse-nek.
213. Az aforizma a lélek lázcsillapítója.
214. Ne a statisztikai átlagnak igyekezz megfelelni, hanem hozd ki magadból a lehető legtöbbet.
215. Csak sajnálni tudom azokat, akik nem olvasnak. El sem tudják képzelni, hogy mekkora élvezettől fosztják meg magukat.
216. Az intuíció sem jön csak úgy magától. Tenni kell érte valamit. Csak tudnám, hogy mit!
217. Addig olvass, amíg nem sikerül kiolvasnod a gondolataidat a gondolataimból!
218. Hogy egy könyv tartalmas-e, az nem attól függ, hogy van-e tarta-lommutatója.
219. A humortalan ember nevetséges.
220. Az írónak nincs szüksége kritikára, ha van önkritikája.
221. Nem védem meg a műveimet. Védjék meg magukat. Ha több bennük az erő, mint bennem, úgyis túlélnek.
222. Azért születtem ebbe a korba, hogy átmentsem az utókornak.
223. Lehet, hogy soha sem tudom meg, hogy remekmű lesz-e az élet-művem. Ez az előnye annak, ha az ember csak nyugdíjas korában adja ki a műveit.
224. Egy pillanatra minden művészettől elmegy a kedvem, ha életmű-vészekről hallok, pedig elmehetne végleg is.
225. A tömegkultúra ma is a tömegeknek szól, ma is importálják több-nyire, de nem keletről. Tehát árú, védjegy nélküli, silány.
226. A kritikus is a közönséghez tartozik, és még az sem biztos, hogy az értő részéhez.
227. Tanulj meg fénysebességgel olvasni, halhatatlan leszel.
228. Az elvetélt gondolatnak is meg kellett előbb termékenyülnie.
229. Senkinek sem érdekel a véleménye, ha butább, mint én.
230. Szabó Lőrinc kiábrándító előadó volt, úgy 46 évvel ezelőtt. Veres Péter bámulatos. Szabó Lőrinc számomra azóta is óriás (nem tu-dom, hogy Lóci akart-e óriás lenni). Veres Péter egyetlen könyvét sem támadt kedvem újraolvasni azóta sem.
231. Jobban szeretek írni, mint társalogni. Utálom, hogy folyton félbe-szakítanak, éppen úgy, mint azok, akik félbeszakítanak.
232. Magadnál fontosabbat, különbet igyekezz létrehozni!
233. Minden írásom utazás a koponyámon belül. A koponyám körüli utazást már három éves koromban megírta előlem valaki. Türel-mesen vártam hatvanhárom évet, de most már lássuk, hogy mi van belül.
234. Az egyik tanuló egy óra alatt tanul meg száz új angol szót, a másik két óra alatt. Nem egyformán jár az órájuk!
235. Ha mindent leírsz, nem hallgatsz el semmit, akkor mit hagysz az utókorra a sorok között?
236. Ha nem ismersz magadra az írásaimból, hagyj békén!
237. Verba volent, scripta manent, vagyis nem ahhoz kell bátorság, hogy kimondjuk, megmondjuk, hiszen a szó elszáll, hanem ahhoz, hogy leírjuk, mert az írás megmarad.
238. Minden ember annyit ér, amennyit alkot.
239. Büszke vagyok a jól megérdemelt, soha meg nem kapott dicséret-re.
240. Mikor jutunk már el odáig, hogy a természettudomány mai fejlettségi szintjének megfelelően tanítsák kartársaink a tantárgyaikat, mint ahogyan mi, nyelvtanárok a ma beszélt nyelveket tanítjuk és nem a száz évvel ezelőttieket.
241. Annak igazán üres az erszénye, aki nem tud mit kezdeni az
idejével.
242. Bíráljatok nyugodtan, William Simms szerint a bírálattól való rettegés a zseni halála. Ne kíméljetek!
243. Csak azért írok magamról, hogy könnyebben magadra ismerj.
244. Csak akkor döbbensz rá, hogy nem értesz valamit, amikor el kel-lene magyaráznod a tanítványodnak. Vagy még akkor se!
245. Ha már a Bibliát nem olvasod, legalább engem olvass.
246. Ne keress! Ott vagyok a címlap és a hátlap között.
247. Ha nem tudsz elaludni, én mindig kéznél vagyok: olvass engem, és az igazak álmát alszod.
248. Tíz évi megfeszített munka után sikerült bekerülnöm a világ két legjobb aforistája közé. Az összeállítás: én és akárki.
249. Biztosan matematikus a papád: jobban leegyszerűsített, mint kel-lett volna.
250. A tanár is ember kijelentésre ne húzd ki magad büszkén, hogy ugye jól éreztem én: az elnéző megjegyzésre próbálj meg embe-ribb ember, megértőbb tanár lenni, még ha gyakran nagyon nehéz is.
251. A világörökség részének kellene tekinteni a Földet.
252. A világegyetem számítógépének a programját talán soha sem fogjuk megérteni, de azért törekedni kell rá.
253. Nemcsak a jó pap tanul holtáig, hanem a jó tanár is – tanítani is.
254. Az író ember sokat küszködik az írásjelekkel és marad a kétség, hogy nem kérdőjelként fejezi-e be maga is.
255. Matematika és matematikus feltételezik egymást.
256. Úgy készítsd fel a tanítványodat, hogy ne csak a te kérdéseidre tudjon válaszolni, hanem ő maga is tudjon kérdezni egészen az utolsó kérdésig, amire te sem tudod a választ.
257. Először meg akartam váltani a világot, de Jézus is a keresztfán végezte; aztán szép új világot szerettem volna, de a Huxley-é sem sikeredett tökéletesre, így aztán csak magamban építgetem, amíg még lesz rá időm.
258. A legpesszimistább tanár a legbutább tanítványához: én hiszek az emberiség állandó fejlődésében, de a tiedben egy pillanatig se.
259. Hogy miért éppen az aforizma műfaját választottam? A műfaj választott engem.
260. Idegen nyelven jól vagy rosszul, de beszélni kell.
261. Elvonási tünetek nélkül ússza meg a magyar társadalom az utóbbi évek katasztrofális kulturális lecsúszását: a mélység fenekén is lehet még mélyebbre ásni, úgy tűnik.
262. Addig olvass, amíg meg nem találod az éppen időszerű kérdésedre a választ a soraimban vagy a soraim között.
263. Nekünk íróknak csak egyetlen fegyverünk van: a szó. A fegyver-zetcsökkentést, sőt a teljes leszerelést könnyebb volt nálunk el-kezdeniük a hatalom birtokosainak, mint a hadiiparban és a hadseregben.
264. Tanár, tanulj, hogy a tanítványaidnak is megtaníthasd.
265. Szülő, szülész és szülött harmonikus együttműködése az új élet, a mű.
266. Ha olyannak akarod ábrázolni az embert, amilyen, rántsd le ma-gadról a leplet és nézz a tükörbe!
267. Az iskolában elkészül az alap, aztán vagy épül rá valami vagy sem.
268. Önmagát becsüli le, aki a könyvet nem becsüli.
269. Szívesen járok régi tanítványaim érettségi találkozóira: öröm látni azokat, akiknek már sikerült felülmúlniuk, öröm biztatni azokat, akik még csak úton vannak, de esetleg egyesek már biztosak ab-ban, hogy már régen felülmúltak.
270. Olyan sokat kell tanulnunk, hogy ha sokat elfelejtünk, akkor még mindig sok maradjon.
271. A te hozzáadott értékedtől értékesebb lett már a világ?
272. Ötven éve közismert a genocídium. Még mielőtt kihalna a szem-tanúk nemzedéke, a szellemi genocídium végzi a kíméletlen munkáját fajra, vallásra való tekintet nélkül, a horogkeresztes pénz
jegyében.
273. A gyermek még nem is tudja, hogy nem tud írni, de már fest, rajzol! Miért csodálkozunk a barlangrajzokon?!
274. Újra megszületek majd valahányszor engem olvastok vagy
idéztek.
275. Nem a temetésem előtt halok meg, hanem akkor, amikor már nem olvasnak.
276. Nem bánom, ha a könyveim gerince nem lesz időtálló, csak az enyém maradjon az.
277. Nehéz a korgó gyomrot olvasással lecsillapítani.
278. Tanulj, hogy legyen miből felejtened!
279. Nem születtem Szarházynak. Nem is lettem Szarházy, mert Szarházynak születni kell, de a sznobjai megteremnek minden bokorban.
280. Nehéz másról írni, mint amire éppen gondolunk.
281. Én sem követem a hagyományt, hanem teremtem.
282. Ne te beszélj, hanem az alkotásod!
283. A drámaírók darabokat írnak, én sok kis kerek egészet.
284. Mondanivalódat igazítsd az örökkévalósághoz. Fordítva nem fog menni.
285. Bármilyen alaposan és részletesen is szeretnélek ábrázolni, nem tehetlek mikroszkóp alá.
286. Miket hazudjak még, hogy hajlandó légy magadra ismerni?
287. Az analfabéta meg van győződve arról, hogy ő mindenki másnál jobban tud olvasni a sorok között, hiszen őt a sorok nem zavarják!
288. Még soha sem éreztem úgy, hogy egy túrkálóból előkotort, újnak látszó ruhában feszítek, amikor leírtam egy aforizmát.
289. Írás közben nem merek felkiáltani, mint mások, akik pedig nem is írnak, hogy „most jó”, - mert félek, hogy hamar elmúlik.
290. Mi Atyánk, ki mindenütt ott vagy, mindennapi olvasnivalónkat és írnivalónkat add meg nekünk! Ámen.
291. Végre rájöttem, hogy az utóbbi években miért növekedett meg annyira a hibák száma az írásokban: azok is nyomdahibásak, akik elkövetik és bennehagyják a hibákat!
292. Évtizedekig gyűjtöttem a válaszokat, hogy a végén majd feltehes-sem a kérdéseket.
293. Ha ez az ötezer aforizma kevés a megváltásomhoz, akkor elkárhozom.
294. Vedd magadra, ha az ifjúságot szidják is: te is voltál fiatal.
295. Kifejezni, amit még senki; úgy kifejezni, ahogyan még senki.
296. Azonos vagyok az életrajzommal mindaddig, amíg le nem írom vagy valaki más le nem írja.
297. Akinek a nyelv nem a kifejezés eszköze, az valami másra használja.
298. Tehetségtelenek, egyesüljetek! De hol fogtok elférni?
299. Ha elkezdel egy könyvet, a szádat, ha befejezed, a könyvet csukd be!
300. Tanulni és gondolkodni, majd mindkettőt összerakni tanítsd meg a tanítványodnak!
301. Nem beszélhetsz egyidejűleg meggyőzően ugyanarról és az ellen-kezőjéről.
302. Amikor neked kinyílik a zsebedben a bicska, nekem a tollam kezd viszketni.
303. A hetedik kötetem a hetedik hónapban van. Még két hónap és megszülöm. Türelem. Nem szeretném, ha koraszülött lenne.
304. Vigyázz, hogy az osztályodban ne legyenek osztályidegenek!
305. Megbékél az ember. Lassan már nem fáj a fogam az égvilágon semmire és senkire. Egyetlen egy se.
306. Beszélgetés közben kénytelen vagyok eltűrni a sok üresjáratot, írás közben nem.
307. Egyenlő vagyok az aforizmáimmal. Nem akarja senki kiadni, tehát nem is vagyok. Kiadom hát magam a családnak, a rokonoknak, a barátoknak, a volt munkatársaknak, hogy legalább nekik legyek még.
308. Állami pénzen állami filmet az állampolgároknak, de az író ál-lampolgár adja ki a saját pénzén a saját művét és adja el az állam-polgároknak, ha tudja.
309. Ha kiváló művész nem is, kiváló ember még lehetsz, ha nem is jár érte kitüntetés.
310. Az élet véges, az olvasnivaló végtelen.
311. Olvasás nélkül is le lehet élni az életet, de ki mondhatja el magá-ról, hogy könyv nélkül, betéve tudja, ismeri az egészet?
312. Ha tudnátok, hogy milyen nehéz bölcsnek lenni!
313. Nem azért humorizálok, hogy a saját keserűségemet leplezzem, hanem hogy a tiedet feledtessem.
314. Én már nem szólok egy szót sem: beszéljenek a műveim.
315. A tehetségednél ne legyen hivalkodóbb a szerénységed!